Mezőgazdaság kontra
természetvédelem
Mielőtt félreértjük egymást: végzettségem
szerint én is gazdász vagyok, csak kihúzták alólam a mezőgazdaságot.
Ezért minden ellenérzéstől mentes vagyok a szakmámmal szemben, és
lehetőség szerint próbálok melléállni ebben az elhülyült vidékgyűlöleti politikai
zagyvaságban. Ahogy legutóbb Demszky úr nyilatkozott: a vidék támogatását
nem szabad folytatni, mert elenyésző értéket
termel (nem szószerinti idézet), ő azért fog Brüsszelben lobbizni,
hogy csak a magyar városok kapjanak támogatást.
Mit mondjak? Ha eddig rá szavaztam volna, annak a
szavazatnak annyi! Ez az a sajnálatosan elterjedt szemlélet, hogy a
vidék csak az a leküzdendő távolság (autópályákkal) a városok között, ahol azok
az érthetetlen, állati sorban dagonyázó Vidékiek laknak.
Tehát nem a mezőgazdasággal van bajom, hanem a hatóságaival, és főként a fővárosban székelő (az eredmény lefolyik!) fejével. Ahogy egyszer elkereszteltem; a Fenyegetésügyi Mi(ni)sztériummal.
Legyek konkrét, mint az a bizonyos csávó! Növény-egészségügyi- és Talajvédelmi Szolgálat (20 megyei/fővárosi székhellyel). A minisztérium jobbik vasökle! Mindenhova lesújt, ahol kicsit kezdi felütni a fejét a természet (véleménye szerint a gazdák hanyagsága okán), de elsősorban oda, ahova a "központi idegrendszer" parancsolja. (Mint tudjuk, a központi idegrendszer maga a szubjektivitás!) Fő feladata, hogy meghatározott időközönként (főleg így választások előtt) megnyilatkozzon a médiában, miszerint "fennállésfokozódik a parlagfűveszély, demimindentmegteszünk ésakinem azaztándesokatfizet. Meg hernyók, tűzelhalás, ésakinemvédekezik azaztándemégjobbanderáfizet!"
Ez az állam erejét mutatja, na és a rendteremtésben megmutatkozó atyai jószándékot, kotlóstyúki védőszárnyat.
Földhivatalok dettó. Azért mintha kicsit nyűgösebben csinálnák, mintha-mintha picit szégyellnék?
Állami Erdészeti Szolgálat . Itt már vannak a természethez és vele értő-érző kicsapongások. A fenyegetéseket is inkább a két előbbi vasököl végzi el helyettük, úgyszólván kérés nélkül. Három vasököl úgyis hülyén nézne ki.
Szóval, orvul fellép a természet, és a lusta gazda rovására, esetleg néha egyetértő támogatásával (ilyen is van már!) elkezd terjeszkedni. A Földhivatal rendes májusi határszemléjén felfigyel erre. Mellesleg kénytelen, mert már odaföntről is figyel a Nagy Megfigyelő! A Földhivatal leveleket küld a tulajdonosnak, esetleg a másik Szervnek is, miszerint a földet művelni kell, többé elő ne forduljon ilyen lazaság! Hogy miből? Ez nem tartozik a hatáskörébe. Van, aki megijed, összekaparja a kis megmaradt pénzét, felszántatja a már majdnem természetes növénytársulást, védett növényestől, állatostól. Ha egy kis szerencséje van, nem fogja észrevenni a természetvédelmi hatóság. Mert ha igen, fizethet!
Tegyük fel, hogy ezt is megúszta a rohadt kulákja. A szántást olyan traktor végezte, ami egyenesen egy napraforgóval fertőzött parlagfű-földről jött. Ebben az esetben a traktor egyben parlagfű-vetőgép is! Ki is kel utána szépen, a kipihent földben meg is nő kétméteresre. Ilyenkor a szomszéd általában allergiás. Vagy a pollenre, vagy a gazdára, vagy mindkettőre. Feljelentés, szemle, vasököl. Ekkor a kulák öntudata megroppan, és felajánlja a földjét az államnak életjáradékért. Debiza nemúgyvanám! Védett terület nem kell.
Az erdőben azért szebb az élet! Ha a tulaj nem csak bevételi forrást lát benne, de védeni is akarja, azért meg lehet bundázni, hogy ne legyen kötelező a tarvágás, az ún. "tisztítás". Ha az erdészeti felügyelője nem kifejezetten rosszindulatú, akár maszek rezervátumot is lehet teremteni. Na de akkor ne menjen ám állami támogatásért az a bajkeverő, aki összekeveri még az erdőt is a természettel!
Néha ébren is álmodom: jön a Greenpeace fehér lovon, lekaszabol minden hétfejű vasöklöt, és lába nyomán virág terem, majd bozót , végül erdő. A földtulajdonos meg termel, ha akar, és meg is éri neki! Sorvadnak a városok, és növekszik közöttük a Vidék. Mindenki ott akar lakni. A Fenyegetésügyi Minisztérium csendben átalakul Vidékfejlesztésivé, és úgy is tesz. Leszáll a Földre a Béke és Szeretet!
Csak ezen a ki... választáson legyünk túl!
Dr. Takács Géza
A cikk a Környezetünk Magazinban jelent meg (www.kornyezetunk.hu)először.